2012. október 7.

Gyökössy Endre: Recept gyűlölet ellen

Kedves Olvasóink!
A mai vasárnap ismét egy Gyökössy történetet mutatunk, amelyben megtudhatjuk hogyan szerethetünk valakit pl. egy családtagot mégis, aki annyi fájdalmat okozott nekünk, hogy képtelenek lennénk megbocsátani. Erre ad receptet ez a történet, hogyan győzzük le utálatunkat, hogyan tudjunk szeretni valakit? Olvassátok végig, mert nagyon megéri!



– Igehirdetésének egyik mondata hozott ide.
– Örülök, hogy eljött, foglaljon helyet, s mondja el, mi volt az a mondat.


A félretett, az összegyűjtött harag felgyülemlik, és – azt hiszem, így hangsúlyozta – gyűlölet lesz belőle, s azt öli, aki gyűlöl, lassan, de biztosan. – Ugye Pál apostolt idézte: "a nap le ne menjen a ti haragotokon!"
– Erről is szó volt, de gondolom, mást is szeretne még mondani. 
– Igen. Kérdezni szeretnék:

Kétszer elvált asszony vagyok. Mindkét házasságom anyám nehéz természete miatt bomlott fel, akivel együtt kellett laknunk. Nem volt más megoldás. Anyám pedig képtelen volt elvágni a lelki köldökzsinórt, szinte pórázon tartott vele, mint kisgyermek koromban. Azt pedig egyik veje sem tudta elviselni, hogy elsősorban anyám „kislánya” legyek a házasságban és ne feleség. Merem állítani: mindketten anyám elől menekültek el. Már évek óta egyedül élünk, anyám és én. Egy fedél alatt, de némán és acsarkodva, keserűen, robbanékony légkörben. Hónapokkal ezelőtt rémülten döbbentem rá – rettenetes kimondani is –, hogy gyűlölöm az anyámat kétszer tönkretett életem miatt. De ez a gyűlölet valóban engem öl. Míg házasságban éltem, jóformán sose voltam beteg. Most kétségbeejtően rossz alvó vagyok, s szüntelenül fáj valamim. Szédülök, a vérnyomásom ugrál, szorongásaim vannak. Megromlott az egészségem, és egyre fogyok. Már orvoshoz sem megyek, mert minden leletem negatív, csak éppen én vagyok pozitív, beteg. Érzem, hogy ha nem történik valami: a magam gyűlölete öl meg. Mondja: mit tegyek? 

– Mit tett eddig? 
– Imádkoztam azért, hogy ne gyűlöljem az anyámat. 
– Mióta imádkozik ezért? 
– Amióta tudom, hogy gyűlölöm. 
– Csak azért imádkozott, hogy ne gyűlölje? 
– Nem, olykor, ha tudtam, azért is, hogy szeretni tudjam. 
– Engedjen meg egy kérdést. Hogyan várta ennek a kérésnek a teljesítését? Tulajdonképpen mit várt? 
– Hát, hogy szeretni tudjam. 
– Tehát valami érzésre várt. Ne haragudjék, ha így mondom: valami jóleső, meleg bizsergésre várt a szíve körül ugye? És az elmaradt. Így van? 
– Valahogy így. De már nem is imádkozom. Csalódtam az imában. 
– Szeretnék valami mást is ajánlani. 
– Azért jöttem. 

Érzésekre várt, de nem tett semmit. Arra várt, hogy Isten tegyen az életével valamit. Így van? 
– Igen, körülbelül így. 
– Pedig Isten mindent megtett értünk a Krisztusban... 
– A kereszten? 
– Ott, és ezért nekünk is mindent meg kell tennünk, ami tőlünk telik, hálából. Édesanyjáért kellene valamit megtennie még. Mert legtöbbször az érzésekből lesznek a cselekedetek, de olykor az elkezdett cselekedetekhez csatlakoznak az érzések. Vagy váltanak ki érzéseket. 
– De mit tegyek? 
– Céltudatosan, rendszeresen és naponként tegyen jót édesanyjával és eközben imádkozzék érte, ha még tud. 
– De mondtam, hogy gyűlölöm. 
– Meg akar gyógyulni? 
– Igen. – Akkor cselekedjék, és ne keressen kibúvót. Egyébként Jézus is mondott egyet s mást, még az ellenség szeretetéről is. 
– Mit tegyek hát? 

– Ha most orvos lennék és receptet írnék, biztos gyógyszert a gyűlölet és egyéb betegségei ellen, kiváltaná? 
– Kiváltanám. 
– Bevenné? 
– Bevenném. 
– Akkor ott van papír, meg toll, diktálnék egy receptet. Írja? 
– Írom. 

– Tessék: hétfőn reggel mosolyogva köszöntőm őt és megkérdezem, hogy aludt.
Kedden: kitakarítom az ő szobáját is.
Szerdán: két szelet süteményt hozok neki.
– Írja csak, írja. Csütörtökön: elhívom sétálni, hazafelé pedig kérdezgetek és hagyom őt – csak őt – beszélni.
Pénteken: megkérem, hogy zongorázza el azt a dalt, amit gyermekkoromban szokott. 
– Már évek óta nem zongorázik. 
– De kérnie szabad. Szombaton: megkérem, hogy segítsen jó túrós gombócot főzni, mert azt ő jobban tudja.
Vasárnap: bemegyek a szobájába, amikor lefeküdt, betakargatom és megcsókolom. Pont. Ismeri ezt a zenei kifejezést? Da capo al fine? Elejétől végig. Nos, a következő héten ugyanígy vagy hasonlóan: da capo al fine s egy hét múlva felkeres és megbeszéljük a többit.
 
– A csókot is kell? 
– Igen. 
– Jaj! 
– Miért, jaj? 
– Mert évek óta nem csókoltam meg. 
– Vállalja ezt a hetet így? 
– Megkísérlem. 
– Isten segítse. 

Várom. Nem jött. Hetekig nem jött. De egy hétfőn, kora reggel telefonált. Sírva: – Mikor tegnap ismét betakartam, az én hideg és kemény anyám felült az ágyban, és magához ölelte a fejem, és éreztem, hogy könnyes a szeme és azt mondta: – De jó vagy mostanában hozzám. – Akkor, évek óta először, éreztem, hogy szeretem az anyámat. Aztán hozzátette: – Adja másnak is oda ezt a receptet! Tessék. 

Gyökössy Endre

1 megjegyzés:

  1. "Ha van benned neheztelés amelytől szeretnél megszabadulni akkor imádkozz a személyért vagy dologért akire vagy amire neheztelsz és megszabadulsz ettől az érzéstől.Ha imádban azt kéred hogy adassék meg neki amit magadnak kívánsz akkor megszabadulsz tőle.Imádkozz hogy adjon neki Isten egészséget jólétet,boldogságot és megszabadulsz.Még abban az esetben is ha igazán még nem is kívánod ha imád nem egyéb üres szavaknál és nem gondolod komolyan őket-nos akkor is láss neki és tedd meg mindenképpen.Folytasd ezt két héten keresztül minden nap,és azon fogod kapni magad hogy már komolyan imádkozol és valóban jót kívánsz neki.Észre fogod venni hogy ahol azelőtt sértődöttséget,neheztelést és gyűlöletet éreztél,ott most együttérzés,megértés és szeretet lakozik"Mit gondoltok honnan vannak ezek a sorok?ANONIM ALKOHOLISTÁK NAGY KÖNYVÉBŐL az 519-es oldalról NO COMMENT!!!!!!

    VálaszTörlés